1.     Üdvözlés és megegyezések (10–15 perc)

Hozzon létre melegséget nyújtó, nyugodt légkört. Magyarázza el, hogy a foglalkozás az erőre és stabilitásra összpontosít, nem a problémákra vagy traumára. Egyezzenek meg pár egyszerű dologban:

A megosztás mindig önkéntes.

Mindenki a saját történetének szakértője.

Nincsenek jó vagy rossz válaszok.

A metaforák segítenek tapintattal beszélni nehéz dolgokról.

Opcionális könnyed „jégtörő” (ebben a szakaszban még ne legyen mély földelés).

Lehetséges opciók:

• Két igazság és egy hazugság

• Fúj a szél azoknak, akik… (székfoglaló játék)

• Ténycsere (a résztvevők a nevük betűit tartalmazó matricákat tesznek az egyik kezükre, és másoktól gyűjtik össze saját nevük betűit; egy betűt csak egy személyes tény megosztásával lehet megszerezni).

2.     Mini-beszélgetés: erőforrások és „glimmerek” (5–10 perc)

Vezesse be a metaforát:

„Amikor sok minden megváltozik, szükségünk van valamire, ami segít stabilnak maradni. Ezt nevezhetjük erőforrásnak, glimmernek vagy horgonynak – emléknek, szokásnak, értéknek, személynek vagy álomnak, amely támogat minket.”

Adjon 2–3 egyszerű példát:

• „Az én erőforrásom a nagymamám levesének illata.”

• „Az én glimmerem egy dal, amit akkor énekelek, amikor szorongok.”

• „Az én horgonyom az álmom, hogy orvos legyek.”

Maradjon rövid és konkrét.

3.     Fő gyakorlat: „Mit tudok?” (20–25 perc)

Indító mondat: „Készítsünk listát, rajzot vagy kollázst azokról a dolgokról, amelyeket tudunk – arról, ami valóságosnak, stabilnak vagy erősnek érződik bennünk.”

Adjon meg irányító kérdéseket (a résztvevők azt választják, ami megszólítja őket):

• Miről tudom, hogy jól tudom csinálni?

• Ki segít abban, hogy biztonságban vagy támogatva érezzem magam?

• Mi maradt ugyanaz, még akkor is, amikor sok minden megváltozott?

• Mi segít abban, hogy nyugodtnak vagy reményteljesnek érezzem magam?

• Melyik részem az, amelyben megbízom?

A résztvevők kiválaszthatják a formátumot:

• Írott lista („Dolgok, amelyeket tudok”)

• Rajz vagy szimbolikus kép (fa, ház, térkép, horgony)

Bátorítsa a metafora meglakotását, ne a tökéletességet. Az írás bármilyen nyelven történhet.

4.     Történetmesélő reflexió (20–25 perc)

Kérje meg a résztvevőket, hogy válasszanak egy erőforrást, és alakítsák rövid történetté vagy reflexióvá.

Indító kérdések:

• Hogyan vált ez az erőforrás fontossá számodra?

• Ha személy lenne, mit mondana neked?

• Ha szimbólum lenne, hogyan védene meg?

Történetindítók:

• „Amikor minden bizonytalannak érződött, ebbe kapaszkodtam…”

• „Amikor elveszettnek éreztem magam, eszembe jutott…”

A résztvevők írhatnak, rajzolhatnak, vagy kombinálhatják a kettőt.

5.     Megosztókör (opcionális, 10–15 perc)

Hívja meg a résztvevőket önkéntes megosztásra:

• Egy mondat vagy kép

• Csak egy erőforrás neve

• Vagy a munkák anonim kihelyezése a falra

Ismerje el a sokféleséget:

„Mindannyian különböző horgonyokat hordozunk – és mindegyik számít.”

6.     Zárás és integráció (5–10 perc)

Reflexiós kérdések:

• Mit fedeztél fel ma magadról?

• Milyen érzés volt valamire fókuszálni, ami stabil benned?

• Mit szeretnél megjegyezni ebből az alkalomból?

Opcionális záró rituálé: egy közös mély lélegzet vagy csendes pillanat.