Tapasztalatok köre

Téma: Reziliencia

Érzelmi intenzitás: MAGAS

Formátum: Bővített Workshop

Forrás / Szerző: A koncepciót Yuliia Sinkevych (Ukrajna) dolgozta ki a Storytelling Rooms program keretében. Anastasia Netrebytska adaptálta traumatudatos, fiatal-központú megközelítéssel.

Téma

Reziliencia

Kapcsolódó témák

Mentális egészség • Közösség és inklúzió • Traumaérzékeny ifjúsági munka • Konfliktust követő párbeszéd

Cél (tanulási fókusz)

Biztonságos, traumatudatos tér létrehozása, ahol a háború által érintett fiatalok reflektálhatnak megélt tapasztalataikra, erősíthetik rezilienciájukat, és megtapasztalhatják, hogy látják és támogatják őket – anélkül, hogy nyomást éreznének részletes személyes történetek megosztására.

Célcsoport

fiatal felnőttek (18–35); Elsősorban háború, kitelepítés, veszteség vagy elhúzódó bizonytalanság által érintett fiatalok.

Csoportlétszám

8–15 résztvevő (ajánlott), Legfeljebb 18 fő két facilitátorral.

Időtartam

2–2,5 óra

Szükséges eszközök

• Körben elrendezett székek

• Flipchart vagy nagy papír + filctollak

• Asszociációs kártyák (pl. Dixit, Open Dialogues for Peace)

• Kis szimbolikus tárgyak vagy képek

• Víz és könnyű harapnivalók

• Opcionális földelő elemek (lágy zene, gyertya, érzékszervi tárgy)

Útmutató lépésről lépésre

1. Nyitókör és bevezetés (30 perc)

A facilitátor bemutatja a workshop célját, és reflektív, támogató térként keretezi azt. A résztvevők az Identitás fája metaforán keresztül mutatkoznak be (röviden, önkéntesen):

• Gyökerek – eredet / kultúra

• Törzs – tapasztalatok / készségek

• Ágak – álmok

• Levelek – támogató emberek

• Viharok – kihívások (részletek nélkül)

Hangsúlyozzuk: a megosztás mélysége mindig választás kérdése.

2. Biztonság és megállapodások kialakítása (15–20 perc)

Közösen alakítsuk ki a csoportmegállapodásokat:

• Passzolás joga / STOP-szabály

• Titoktartás

• Nincs tanácsadás vagy elemzés

• A csend és az érzelmek tisztelete

Tisztázzuk:

„Senkitől sem várjuk el, hogy elmondja a teljes történetét. A jelenlét és a hallgatás már önmagában is részvétel.”

3. Belépés a témába (15 perc)

A résztvevők kiválasztanak egy asszociációs kártyát vagy képet.

Kérdés:

• „Mi az ebben a képben vagy szóban, ami kapcsolódik ahhoz, ahogyan ma érzed magad?”

Rövid megosztás, egyesével. Mások nem kommentálnak.

4. Reflektív kör (45–60 perc)

A workshop központi része. A résztvevők beszélnek a következőkről (vagy passzolnak):

• érzések, metaforák, felismerések

• mit változtatott meg bennük a háború megélése

• mi segít nekik emberinek, földeltnek vagy reményteljesnek maradni

Nincsenek részletes eseménybeszámolók. A többiek csendben hallgatnak.

Facilitátor szerepe:

• tartja a tempót

• normalizálja a szüneteket

• finoman visszatereli a képi történetmesélést a jelentés irányába

5. Átkeretezés szimbólumokon keresztül (20 perc)

A résztvevők választanak egy képet vagy tárgyat, amely a következők egyikét jelképezi:

• erő

• támogatás

• egyensúly

• méltóság

• remény

Minden résztvevő megoszthatja:

„Azért választom ezt, mert…”

6. Záró reflexió és földelés (20 perc)

Vezetett reflektív kérdések (válasszunk 2-3-at):

• Mit viszek magammal ebből a körből?

• Mi támogatott ma engem?

• Mi segít abban, hogy a foglalkozás után egyensúlyban maradjak?

Zárjuk földelő gyakorlattal:

• légzés

• testtudatosság

• érzékszervi tájékozódás a szobában

Biztosítsuk, hogy a résztvevők érzelmileg szabályozott állapotban távozzanak.

Várható eredmények (a résztvevők számára):

• Fokozott méltóság-, láthatóság- és hovatartozás-érzés

• Erősebb csoportos empátia és bizalom

• Csökkent érzelmi feszültség a közös reflexió révén

• Jobb képesség a személyes tapasztalatokra való kiegyensúlyozott és jelentésadó emlékezésre

• Annak érzése, hogy az ember nincs egyedül a történetével

Traumatudatossági megjegyzések:

• Nincs nyomás személyes vagy traumatikus részletek megosztására

• A csend érvényes részvételi forma

• Kerüljük a „miért” kérdéseket; fókuszáljunk a „mi”, „hogyan”, „mi segít” kérdésekre

• Ez a workshop nem történetgyűjtésre vagy dokumentációra szolgál

Pszichológiai biztonsági megjegyzés:

Biztosítsunk helyszíni pszichológiai támogatást, vagy adjunk egyértelmű elérhetőséget szakképzett mentálhigiénés szakemberhez. A résztvevőknek tudniuk kell, hogy elérhető támogatás, ha az érzelmek túlterhelővé válnak.

Adaptáció (kontextus / életkor):

• Alkalmas vegyes csoportok számára (belső menekültek, önkéntesek, aktivisták, veteránok)

• Kissé rövidíthető, de nem ajánlott 2 óra alá menni

• Kiskorúak számára nem ajánlott további biztonsági intézkedések nélkül

• A folyamat közben kerüljük a hangfelvételt, filmezést vagy jegyzetelést

Ajánlások facilitátoroknak:

• Haladó facilitátori és traumatudatos kompetencia szükséges

• Tartsuk fenn a semlegességet; ne értelmezzük és ne keretezzük át a résztvevők szavait

• Engedjük meg a csendet és a lassú tempót

• Mindig zárjunk földeléssel és jövőorientált reflexióval

• Legyen egyértelmű támogatási tervünk már a kezdés előtt