1.     Orientáció és biztonsági keretezés (20-30 perc)

Kezdje azzal, hogy elmagyarázza a szerepjáték célját: a hatalom, a bevonás, a kirekesztés és az empátia dinamikáinak feltárását testesült tanuláson keresztül.

Alakítsanak ki egyértelmű csoportmegegyezéseket az érzelmi biztonságról, a tiszteletről, az önkéntes részvételről, a szerepből való kilépés jogáról és arról, hogy nincs helye sztereotipizálásnak.

Hangsúlyozza, hogy a csoport közösen hozza létre a szituációt, nem pedig egy előre megadott helyzetet kap, hogy az személyesen is releváns legyen.

2. Szituáció közös létrehozása (15-20 perc)

A szerepekkel, befogadással és rendszerszintű kihívásokkal végzett munkában alapvető, hogy a szituációk ne csak valószerűek legyenek, hanem a résztvevők számára személyesen is jelentéssel bírjanak. A felülről lefelé irányuló megközelítés távolságot vagy akár ellenállást is létrehozhat.

Kérje meg a résztvevőket, hogy osszanak meg valós élethelyzeteket (személyeseket vagy megfigyelteket), amelyek kirekesztéshez, előítélethez vagy strukturális akadályokhoz kapcsolódnak. (Ügyeljen arra, hogy ez ne vezessen újratraumatizáláshoz.)

Segítse a rövid, közös priorizálást, hogy kiválasszanak 1-2 kulcshelyzetet, amelyek a legrelevánsabbnak érződnek, de nem túl érzékenyek.

Támogassa a résztvevőket abban, hogy a helyzetet világosan fogalmazzák meg, miközben megőrzik az érzelmi biztonságot.

3. Szereposztás és felkészülés (10-15 perc)

Miután a szituáció végleges, ossza ki vagy hozza létre közösen a szerepleírásokat, illetve hívjon önkénteseket a különböző szerepek vállalására.

Bátorítsa a résztvevőket, hogy gondolják át a szereplő motivációját, státuszát és érzelmi állapotát.

Emlékeztesse őket arra, hogy maradjanak tudatában a saját személyük és a szerepük közötti határnak.

4. A szerepjáték eljátszása (10-15 perc)

Hagyja, hogy a jelenet megszakítás nélkül kibontakozzon, és a természetes dinamikák megjelenjenek.

Opcionálisan állítsa meg a jelenetet a feszültség csúcspontján, és kérje meg a többi résztvevőt, hogy lépjenek be egy szerepbe, és változtassák meg a cselekvés menetét (fórumszínházi technika).

5. Kilépés a szerepekből. Feldolgozás és reflexió (20-30 perc)

Először minőségi módon, stabilizáló gyakorlatokkal segítse a szerepekből való kilépést; azok lépjenek ki először, akik a legkényelmetlenebbül érezték magukat, majd utánuk a többiek.

Vezesse a csoportot az élményekről való gondolkodásban:

Mit vettél észre a hatalommal és a kommunikációval kapcsolatban?

Mely viselkedések segítették elő a befogadást vagy a kirekesztést?

Mi lepett meg?

Hogyan kapcsolódik ez a valós életbeli tapasztalataidhoz?

Adjon teret az érzelmi feldolgozásnak és a kritikai elemzésnek is. Szükség esetén Dixit-kártyák is használhatók segédeszközként.

6. Alkalmazás valós helyzetekben (10-15 perc)

Kérje meg a résztvevőket, hogy nevezzenek meg egy konkrét lépést, amelyet megtehetnének a közösségükben, szervezetükben vagy kapcsolataikban a befogadás erősítése érdekében.

Opcionálisan dolgozzanak ki egy mini cselekvési tervet vagy kezdeményezésötletet.

7. Zárják egy kedves kis gyakorlattal, amely jó és energikus hangulatban hagyja a csoportot.

Például a szerepjáték utáni földeléshez kérjen meg mindenkit, hogy álljon fel, és finoman rázza le a kezét, karját és lábát, elengedve a megmaradt feszültséget vagy érzelmeket. Bátorítsa őket, hogy közben vegyenek néhány mély levegőt, és engedjék meg maguknak, hogy elengedjék a gyakorlat intenzitását. Körülbelül 30 másodperc után álljanak meg, vegyenek három lassú, mély levegőt, és csendben gondolkodjanak el egy pozitív felismerésen, amelyet továbbvisznek ebből az élményből.

• Szolgáltatásokhoz való hozzáférés: egy migráns szülő segítséget kér egy közhivatalban, ahol nincs tolmácsolási támogatás.

• Oktatási helyzet: egy iskolai munkatárs bizonytalan eljárásokkal szembesül egy lakóhelyét elhagyni kényszerült gyermek beíratásakor.

• Közterület: konfliktus alakul ki egy parkban a nyelvhasználat miatt, és a járókelők nem tudják, hogyan reagáljanak.