1. Nyitókör és keretezés (20 perc)

A facilitátor elmagyarázza, miért a workshop célja:

„Nem azért vagyunk itt, hogy összehasonlítsuk a fájdalmat, vagy megmérjük, kinek volt nehezebb. Azért vagyunk itt, hogy megértsük, hogyan találkoznak különböző életek, kultúrák és történetek – és hogyan tudunk ma támogatni egymást.”

Kulcsmegállapodások:

• a részvétel önkéntes

• senkitől sem várjuk el, hogy személyes traumát osszon meg

• „én” szempontból beszélünk

• nincs sztereotipizálás vagy általánosítás

Rövid bejelentkezés: név + egy érték, amely ma fontosnak érződik.

2. Sokszínű csoportok kialakítása (5 perc)

A résztvevőket szándékosan vegyes csoportokba osztjuk (kultúra, nyelv, nem, tapasztalat szerint).

Minden csoport egyszerű szerepeket választ:

• időfelelős

• jegyzetelő

• gondoskodás-felelős (figyeli a csoportdinamikát) – konfliktus esetén hivatkozzunk a Biztonságos tér szakaszra

3. Közös idővonal (alapblokk): Élet, kultúra, mozgás (30 perc)

Minden csoport közös idővonalat készít nagy papírra. A résztvevőket arra kérjük, hogy adjanak hozzá egy elemet az alábbi felkérések közül választva:

• egy kulturális hagyomány vagy érték

• egy változás vagy átmenet pillanata

• egy hely, amely formálta őket

• veszteség, gondoskodás vagy reziliencia pillanata (részletek nem szükségesek)

Szabályok:

• felkérésenként egy elem

• csak rövid magyarázatok

• nincs kérdezgetés vagy mások javítgatása

• hallgatás > vita

Reflexió a csoportokon belül:

• Mi érződik közösnek a történeteinkben?

• Mi különbözik, de ugyanolyan fontos?

• Milyen értékek jelennek meg újra és újra?

4. Galériaséta és mintázatok felismerése (15 perc)

A csoportok körbejárnak és megfigyelik a többi idővonalat.

A résztvevők öntapadós jegyzeteket helyeznek el:

• „Ez rezonál velem”

• „Ez valami újat tanított nekem”

Még nincs beszélgetés – csak észrevétel.

5. Közös jelentésalkotás (15–30 perc)

A facilitátor nagycsoportos reflexiót vezet:

• Milyen mintázatokat látunk az idővonalak között?

• Hol létezik együtt a fájdalom és az erő?

• Milyen értékek kapcsolnak össze minket a különbségek ellenére?

Ez helyettesíti a „sikertörténetek” blokkot.

6. Kulturális híd feltérképezése (15 perc)

A résztvevők visszatérnek a csoportjaikba, és válaszolnak:

„A mostani tudásunk birtokában – hogyan lehetünk mi egymás támogató hídjai?”

Egyszerű vizuális térképet készítenek öntapadós jegyzetekkel:

• cselekvések

• attitűdök

• a gondoskodás kis gyakorlatai

• a befogadás kis gyakorlatai

Legalább egy öntapadós jegyzet kerüljön fel minden kategóriához.

7. Közös cselekvéstervezés (10 perc)

A csoportok egy reális közös cselekvést javasolnak, például:

• interkulturális barátkozási rendszer

• dialóguskör

• közös kulturális esemény

• kreatív közösségi fal

Nincs nyomás arra, hogy „megváltsuk a világot”.

8. Záró reflexió és szerepből való kilépés (10 perc)

Minden résztvevő befejezi a mondatot (szóban vagy papíron):

• „Egy dolog, amit magammal viszek…”

• „Egy érték, amelyet többet szeretnék gyakorolni…”

Ha további groundingra van szükség, megkérhetjük a résztvevőket, hogy álljanak fel, és finoman rázzák ki a kezüket, karjukat és lábukat, elengedve a maradék feszültséget vagy érzelmeket. Bátorítsuk őket, hogy közben vegyenek néhány mély levegőt, és engedjék meg maguknak, hogy levezessék a gyakorlat intenzitását.