„Ne árts!” elv és a traumára érzékeny megközelítés
Az eszköztárban szereplő összes tevékenység a „Ne árts!” elven és a traumára érzékeny megközelítésen alapul. Ez azt jelenti, hogy a facilitációt az alábbi felismerés vezérli:
Sok résztvevőnél látható vagy láthatatlan trauma lehet jelen
A facilitátorok nem mindig tudhatják, hogy valaki milyen élményeken ment keresztül
A jó szándékú tevékenységek is kárt okozhatnak, ha az érzelmi biztonságot nem védik aktívan
A traumára érzékeny megközelítés nem változtatja a facilitátorokat terapeutákká. Biztosítja, hogy a folyamatokat úgy tervezzék meg és bonyolítsák le, hogy csökkentsék az újratraumatizálódás kockázatát, tiszteletben tartsák a személyes határokat, és az érzelmi túlterhelés helyett az érzelmi szabályozást támogassák.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy:
a résztvevőket soha nem kényszerítik személyes vagy fájdalmas élményeik megosztására;
az érzelmi intenzitást nem tekintik a siker mutatójának;
a facilitátorok a „mélység” helyett a biztonságérzetet, a tempót és a földelést helyezik előtérbe;
a részvételből való kilépés, a szüneteltetés vagy a részvétel módosítása mindig elfogadható.
Kétség esetén a facilitátorokat arra ösztönzik, hogy a kevésbé kockázatos lehetőséget válasszák.