Visszafelé haladó tervezés az ifjúsági munkában
A visszafelé haladó tervezés azt jelenti, hogy a módszereket és gyakorlatokat nem elsőként, hanem utoljára választják ki.
Egy gyakorlat a következő szerepet töltheti be:
alapvető tevékenység,
támogató elem,
vagy teljesen alkalmatlan lehet — a kontextustól függően.
A tervezési folyamat a következő lépéseket tartalmazza:
Kontextuselemzés
Egy foglalkozás megtervezése előtt a facilitátoroknak érdemes feltárniuk:
azt a társadalmi, politikai és érzelmi kontextust, amelyben a résztvevők élnek;
hogy a csoportnak vannak-e traumával, veszteséggel, kitelepítéssel vagy diszkriminációval kapcsolatos élményei;
mely témák adhatnak jelenleg erőt, és melyek lehetnek érzékenyek vagy kiváltó hatásúak;
azt a környezetet, amelyben a tevékenységre sor kerül (iskola, közösségi tér, online, menedékhely stb.).
A kontextus határozza meg, mi lehetséges és mi helyénvaló.
A célcsoport elemzése
A következő lépés a csoport megismerése:
életkor és életfázis;
a csoporton belüli bizalom mértéke;
korábbi tapasztalatok hasonló folyamatokkal kapcsolatban;
motivációk, elvárások és félelmek;
kulturális, nyelvi és társadalmi háttér.
Nincs olyan csoport, amely tiszta lappal indulna – a résztvevők mindig saját élettapasztalatokkal érkeznek.
A cél és a határok meghatározása
Az elemzés alapján a moderátorok meghatározzák:
a folyamat célját – amelyet nem témaként, hanem a kívánt változások vagy tanulás formájában fejeznek ki;
a határokat – hogy mi nem tartozik a folyamatba (pl. terápia, gyónás, vita, dokumentálás).
A világos határok növelik a pszichológiai biztonságérzetet és a tájékozódást.
A formátum, a módszerek és a gyakorlatok kiválasztása
Csak ezeknek a lépéseknek a befejezése után választják ki a moderátorok:
a formátumot (beszélgetés, műhelymunka, művészetalapú folyamat, reflexiókör);
a módszereket;
a konkrét gyakorlatokat.